Posts Tagged ‘mundér’

Túlélő bolt

Thursday, March 18th, 2010 by

Kutatóintézet és kiállítóterem az Aradi utcában.

Hideg napok

Friday, January 29th, 2010 by

Alighanem a világháború utáni időszak legkeményebb tele Magyarországon az 1986-87-es tél volt. Sokaknak máig olyan élénken él az emlékezetében, mint pl. a taxisblokád, vagy a 2006-os sajnálatos októberi események.

1987 január második hétvégéjén kezdődött az ítéletidő, az időjárás megbolondulni látszott:  extrém hideg, orkán erejű viharos szél, sűrű hóesés és ónoseső ötletszerű kombinációi voltak a repertoáron kb. két hétig. Valódi kataszrófahelyzet volt, elsősorban a vidéki városkák és falvak, különösen a Kisalföld környéke szenvedte meg. Az élet ezeken a helyeken gyakorlatilag megbénult, a kor szokásaihoz híven ilyenkor a honvédség erőit mozgósították a legfontosabb ellátási feladatok támogatására.

BMP-1 páncélozott deszantharcjármű

Én ekkor voltam elsőidőszakos (kopasz) sorkatona egy kies dunántúli városban, harcjármű-rajparancsnoki kiképzésen.

(more…)

Posztumusz őrnagy meséi

Thursday, July 16th, 2009 by

A Mari faterja katonatiszt volt, és itt lenne értelme az európai kultúrnyelvekben jól bevált régmúlt idő használatának, mert ő már akkor is csak ex katonatiszt volt, amikor én őt 20 évvel ezelőtt megismertem. Nem volt öreg, negyvenes éveiben járhatott, de kb. 20 év szolgálati idő alatt szó szerint rokkantra itta magát: a harmadik infarktusa után szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, nyugdíjba küldték, és ez alkalomból a szokásokhoz híven adományoztak neki egy őrnagyi rendfokozatot, ha már aktív évei alatt ezt ritka szerencsétlen módon nem sikerült elérnie. Mondogatta is mindig, hogy “Hehe, én csak egy ilyen posztumusz őrnagy vagyok, Artúrkám”. Én sose voltam benne biztos, hogy tisztában van-e a szó jelentésével, és ezzel mutat-e fityiszt a veszedelmesen közeledő negyedik infarktusnak.

Lényeg a lényeg, hogy óriási dumás volt az öreg (öreg? vazze, kábé annyi lehetett, mint én most), tele volt kurvajó történetekkel, és mivel nyugdíjazásáig Kecskeméten szolgált, az (akkor még nem Szentgyörgyi Dezsőről elnevezett) 59. számú Harcászati Repülőezrednél, magyarán a három magyar vadászrepülő ezred egyikénél, hát én tátott szájjal figyeltem a sztorikat. És bár szentül meg voltam győződve róla, hogy ordas nagy kamuzás az egész, vagy legalábbis jelentős túlzásokkal javítja fel az egyébként dögunalmas kisvárosi helyőrség helyi mendemondáit, szinte minden mondatát megjegyeztem, annyira jól adta elő őket, és hát engem már akkor is érdekeltek a repülők. Nameg az alkoholista katonatisztek zsenge leánykái.

(more…)

Anzix

Tuesday, March 3rd, 2009 by

Lett volna két posztom, de egyiket se bírtam rendesen kidolgozni, és már le is tettem róluk, de azért just for the records röviden megemlékeznék róluk.

Az elsőnek Enyingi Anzix lett volna a címe, és Szemeti őrvezetőről szólt volna, akiről sokáig azt hittem, hogy ez a gúnyneve, mert ekkora szemét aljas natural born geci állatot még nem hordott a hátán a föld, de kiderült, hogy tényleg így hívják:  Szemethi Tibor, vagy Gábor, vagy Béla, faszom se emlékszik.

(more…)

Az elfelejtett légió

Friday, December 5th, 2008 by

Volt nálunk egy komplett idióta gyerek, úgy hívták, hogy Danyi Géza, de lehet, hogy nem is így hívták, mert nem hallgatott arra, hogy “Danyi honvéd, hozzám!”, arra viszont igen, hogy GÉÉÉÉZA a kurva anyád bazmeg, hol a picsába vagy már?! Egy ilyen nyírségi parasztgyerek volt, az a fajta, aki 18 éves korára elveszítette a fogsora felét, elitta az agyának a háromnegyedét, valamint valószínűleg a teljes családja börtönben és/vagy elfekvőben tölti napjait. Kesehajú, vizenyősszemű apró kis fickó volt, örök debil vigyorral a fején, és totál érthetetlen tájszólással, amire még rájátszott a fogatlan szájszerve meg standard alkoholszint. Ennek valahonnan mindig volt pálinkája, de egy idő után senki nem baszogatta érte. Leveleket nem írt és nem kapott, látogatója sose volt, egyszer engedték haza szabadságra Szabolcsba a falujába, de két nap múlva a katonai rendészet hozta vissza Budapest Keletiből, odáig bírt eljutni saját erejéből, ahol aztán jól berúgott, és a továbbiakban nem fárasztotta magát a vonatozással.

Ez a Géza annyira hülye volt, hogy a fogyatékosság határát súrolta, fegyvert nem lehetett a kezébe adni, mert képtelen volt felfogni vagy alkalmazni olyan egyszerű egyszerű szabályokat, hogy épületbe való belépés előtt vagy gépjárműre való felmászás előtt szabályosan kitárazzuk a fegyvert, nehogy véletlenül lekaszaboljuk önnön bajtársainkat plusz további ártatlan civileket.

(more…)