– Mi volt az oviban, Tomi?
– A Móni nagyon sírt.
– És miért sírt a Móni?
– Mert megütöttem ököllel.
– Miért ütötted meg??
– Mert rám kiabált.
– És miért kiabált rád?
– Mert eltéptem a rajzát.
– Hogy téphetted el más rajzát???
– Azt mondta, hazudok.
– Miért, mit mondtál neki?
– Azt, hogy szeretem.
Az egy tudható
Az nem húz karóba
Tépjem a lelket,
Vagy egybe’ fogyasztják?
Zuzmóra sapkát
Kalapos nem köt
Azt mondják, has
De én tudom, hogy az, hát
Az én atyám királyságában nem alszanak el, MIKÖZBEN POFÁZOK!!
Azzal még nem szökteted meg a recepciós kislányt, ha felviszed a 304-esbe.
… a demokrácia, vagyis a piaci automatizmusok jól prosperáló működése. A jó demokrácia szolgálja ki a leghatékonyabban a kukacot (jele: @) az összes struktúra közül. A demokrácia a @metabolizmus, vagyis a @egészség; az „emberséges” emberek a @sejtek, egy-egy „tégla a falban”, vagyis a @ építőelemei; az internet a @idegrendszer; a reklámok és akciók a @enzimek és @hormonok, a recesszió a @láz, vagyis egy védelmi reakció, míg a háború a @seb (amely beforr); a terror olyan @sérülést okoz, amely nem ölheti meg, csak megerősíti a @-ot; az anarchia egy @mérgezés; a zsarnokság a @betegség, ezen belül a nácizmus a @baktérium, a kommunizmus a @gombásodás, (a szervezetben a gombák és baktériumok egymást tartják kordában, és csak akkor okoz egyikük tüneteket, ha elhatalmasodik a másik rovására); a hekkerek és vírusprogramozók természetesen a @vírusok, a természetes antibiotikumok az elkapott, és a nem természetes személyeknek dolgozó ellenhekkerek; a korrupció, a maffia, a kartellek és trösztök a @rák. A @ösztönt a világpiac automatizmusai alkotják. A pénz a kukac lelke. A bankrendszer a @szem, a @retina a tőzsde. A szem a lélek tükre.
A kukac legfontosabb érzékszerve a szeme. Itt kapja a létfontosságú információk többségét környezetéről. A @ jelenleg csak gazdasági folyamatokat lát, és csak ösztönei, a világpiaci folyamatok vezérlik, nem pedig tudata, a mesterséges intelligencia, hiszen az ma még gyerekcipőben jár. A @szem, vagyis a bankrendszer szükségszerű internetalapúvá válása kötötte be a @szem adatait a @idegrendszerbe.
Nem minden ember @sejt. Csak az ember két kibékíthetetlen aspektusa közül az egyik képez @sejtet: az „emberséges” emberi aspektus (pl. egy finom érzésű orvos vagy mérnök). Egy ösztönlény (pl. egy nagyon elmaradott afrikai törzs tagja) még nem alkalmas @testképzésre. Ez a két típusú ember egyébként egymást kölcsönösen nem veszi emberszámba, pedig mindkettőben megbúvik a másik.
Mindez így van jól, tehát nem kell ellene semmit tenni, és természetesen nem érdemes a demokráciát anarchiával vagy zsarnoksággal aláásni, viszont ne is tápláljunk romantikus elképzeléseket róla, hiszen eleve olyan, mint a horizont, amely felé csak haladni lehet, de elérni nem, így bármit is képzelünk bele, az csak egy vízszintes csík marad. Aki távlatokra vágyik, befelé néz.
Másképp mondom: 12
… a kukac (jele: @) a nem természetes személyek (1), a nemzetközi pénzrendszer (2) és az internet (3) szimbiózisából létrejövő egyetlen egyedes, új létforma. Ahogyan létezése egyre kifejezettebbé válik, úgy körvonalazódnak fő tulajdonságai:
– Ösztöne kizárólag saját három, fent említett összetevőjének fejlesztése, vagyis a létfenntartás.
– Testi működése független egyes személyektől vagy embercsoportoktól (gy. k.: nincs semmiféle összeesküvés).
– Egyedszáma pontosan egy, ezért génjei sincsenek, valamint nem szaporodik, tehát faj- és egyedfenntartási érdekei megegyeznek.
Létfeltétele az emberi elégedetlenség, gőg, irigység, gyűlölködés, de legfőképpen a nyüszítő rettegés az élet rendjétől (a természetes betegségektől, az öregedéstől és a haláltól): vagyis lételeme az emberi boldogtalanság. Működése mintegy ösztönösen (automatikusan) éppen ezeket tartja fenn, hiszen ezek híján léte szertefoszlana; kialakulásának oka pedig éppen a boldogtalanság.
Létében a boldogtalanság ölt testet, és létével csak a boldogtalanoknak ígérhet boldogságot; tehát szörnyethalna, ha megadná azt a boldogságot, amit ígér.
Hamarosan az internetes beszerzőhelyeken is találkozhatunk a figyelmeztetéssel: „Minden lopás rendőrségi feljelentést von maga után.” Az e-biznisz új fejleménye ugyanis, hogy egyre több online shopban jelenik meg az úgynevezett e-lopás (e-shoplifting) szolgáltatás.
„Egyre több potenciális vásárlót veszít az internetes termékforgalmazás az elektronikus bolti lopás nehézkessége miatt” nyilatkozta Leopold Q Katz, az e-kamara szóvivője. „Ezektől a főként alacsonyabb társadalmi rétegekből származó, gyakran iskolázatlan, illetve idősebb potenciális ügyfelektől nem várhatjuk el, hogy hekkerekké képezzék ki magukat. Mivel az internetes boltokban nem számíthatnak zsákmányra, nem is látogatják azokat.”
A megoldással, amely kezdetben akár abszurdnak is tűnhet, éppen Katz úr rukkolt elő. Az oldalakon a Kosárba hivatkozás mellé halványabb színnel elhelyeznek egy Zsebbe feliratot. A zsebbe helyezett tárgyak a vásárlási listában nem jelennek meg (ezeket fejben kell tartani), és a Zsebből eltávolítás szolgáltatás sem adott, viszont a Pénztárhoz gomb felirata Kiosonok szöveggé alakul. A tervek szerint később lehetőség lesz arra is, hogy egyes olcsóbb tételeket a kosárba, míg a drágákat a zsebbe helyezzük. Az elektronikus lopás szolgáltatással megszerzett termékeket a vásároltakkal azonos módon szállítják ki, ezért természetesen lopási szándék előtt is regisztrálni kell, bár adatvédelmi okokból ilyenkor érdemes olyan hamis címet megadni, ahonnan a termék mégis átvehető.
De ki fog akkor fizetni a termékekért, ha el is lehet lopni?
„A bolti lopáshoz hasonlóan természetesen itt is van lebukási esély” avatott be minket a részletekbe Leopold. „A hagyományos bolti lopásokra az adott országban érvényes mindenkori felderítési arány (0,7–3,5%) szerinti eséllyel megjelenik a képernyőn a Lebuktál vagy Rottenbiller felirat, valamint az egyéni beállításoknak megfelelő egyéb effektusokat is lejátssza az elektronikus üzlet weblapja. Ilyenkor a rendszer e-feljelentést tesz a rendőrségen, akik a megadott természetes és IP-cím alapján eljárást indítanak az elkövető ellen.”
A kezdeményezés hatására már a próbaüzem alatt jelentősen megnőtt az első körben részt vevő e-shop oldalak bevétele. Természetesen csak nagyon kevesen éltek még konkrétan a lopási szolgáltatással, de azért akadt olyan, aki kipróbálta.
„Az elektronikus lopási szolgáltatás mintegy 3%-os többletköltséget jelentett, viszont a bevételünk a bevezetés első órájában 37%-kal nőtt” nyilatkozta egy internetes kereskedő. „A rendőrség számára ez kezdetben többletterhelést jelent ugyan, de ők is belátják, hogy a hagyományos bűncselekmények, például bolti lopások lassan eltűnnek, ezért ez a szép új rendszer hosszabb távon nekik is létkérdés” tette hozzá, kurzorjával szórakozottan a Zsebbe az összeset gombra mutatva a képernyőn.
Ha délelőtt étcsokit eszem, mindig ellenállhatatlan késztetést érezek arra, hogy elolvassam a táblázatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában, hogy képbe kerüljek. Hát látom ám a 147. oldalon, hogy a 1303-28-2 CAS-számú anyagot (amelyik pont az egyik kedvencem) arzén-pentoxidnak titulálják. Gyerekek! Ezért tartunk itt, a csőd szélén.
(Gondolom, nem kéne leírnom, de hátha valaki hirtelen nem EMLÉKSZIK: ez valójában természetesen diarzén-pentoxid.)
Jó reggelt!!!
Van egy olyan képességem, amelyikről még soha senkinek sem beszéltem. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, gondoltam. Elkezdtem írni, és tessék, látom magam, amint nyilvánosságra hozom legnagyobb titkomat, minden sikerem és kudarcom kulcsát: Soha nem vagyok képes elfelejteni – SEMMIT!
Mindenre pontosan és részletesen emlékszem. Rápillantok egy óvodáskori fényképemre nagyanyám albumában, és élesen emlékszem melyik vers melyik soránál villant rám nagyapám ócska vakuja. Biztos sokan irigyelnének vagy örökösen próbára tennének, de még többen tartanának tőlem vagy hasznot akarnának húzni belőlem a környezetemben, ha kiderülne.
Emlékszem gyakori, hosszú, fordulatos és legtöbbször varázslatos álmaim minden eseményére még gyerekkoromból is, de a legrosszabb, hogy nemcsak egy példányban emlékszem. Az is pontosan megmarad, amikor egy adott helyzetben visszagondolok egy korábbi dologra. Emlékszem tehát magára az eseményre, valamint arra is, milyen volt a későbbi eszemmel végiggondolni, majd átélni a szégyent és felháborodást, amit az ellenem és az általam elkövetett igazságtalanságok csak utólag váltottak ki belőlem. Ezért az ilyen nagyobb lélegzetű, tudatos visszaemlékezések – amelyekhez egyébként semmi erőfeszítésre nincs szükségem – még az eredeti eseményeknél is sokkal mélyebb nyomot hagynak bennem, és ezekre a visszaemlékezésekre is holtomiglan emlékezem.
Belenézek a tükörbe, amelyre 4700 forint volt nyomtatva, majd piros filctollal átlósan áthúzva, és kék golyóstollal aláírva, hogy 2700 – mindez négy éve az IKEA kishibás részlegén, a piac szinten, amikor megvettem. Belenézek, és pontosan emlékszem hatéves bőrű, ártatlan arcomra a gyerekkori tükörben, emlékszem a későbbi pattanások helyére és tartalmára, a kis ártatlan füllentésekre, hogy „nem emlékszem”, és emlékszem mire mondtam akkor, hogy nem emlékszem, és mennyire vágytam rá reménytelenül, hogy majd csak tényleg elfelejtem.
Persze tudok fejből minden verset és prózát, amit valaha odafigyelve hallottam vagy olvastam. Csak abban tévedek, ami sosem jutott el az agyamig, mert az ép elmém védelmében megtanultam a nem odafigyelés művészetét. Minden idegen nyelv, akcentus, mimika és nyelvtani szabály ragad rám, mint a kosz. Talán viccesnek tűnhet, hogy amikor egy fél évig füldugó nélkül jártam matekórára, kizárólag ötös osztályzatom volt, pedig korábban csak a szánalomra méltó serdülőkori testtartásomnak köszönhettem a kettest. Óh, milyen kristálytisztán emlékszem: Kezdetben örökösen hibákat helyeztem el a válaszaimban, nehogy azt higgyék, hogy puskázok, méghozzá olyan súlyos hibákat, hogy gyenge osztályzataim voltak. Előbb megbuktam, aztán egy időre feladtam a reménytelen küzdelmet a sorsom ellen, és minden tanulás nélkül megnyertem az országos tanulmányi verseny első díját. Talán szerencsés vagyok?
Arra is emlékszem ám, amit ébren álmodozok! Emlékszem, hogy elegánsan lekungfuztam a pimasz embereket, hogy átláttam a falon, hogy kézrátétellel gyógyítottam haldokló gyermekeket. Minden részletében emlékszem, milyen volt azzal a 874 nővel, 37 férfival, 14 állattal és 4 nem létező lénnyel, akikkel képzeletben és álmaimban összesen viszonyom volt. Utána már hiába próbálnám máshogy elképzelni, mert – mivel az eredeti álom kitörölhetetlenül bevésődött – másodszorra is pont ugyanolyan jó, érdektelen vagy undorító a végkifejlet. Tehát nyugodtan állíthatom, hogy – bár nyilván tévedhetetlenül emlékszem, mi a valóság, és mi a képzelet – azok a dolgok is pontosan ugyanannyira megtörténnek velem, amelyek pedig valójában nem. Legfeljebb annyi a különbség, hogy így még szabadlábon vagyok, és életben.
Nagyon gyakran álmodoztam például arról, nappal és éjjel egyaránt, hogy átlagos vagyok és elfelejtek dolgokat. Álmaimban, ahogy teljes természetességgel repülök például, úgy felejteni is tudok. Ha időben lefekszem, nem vacsorázom sokat, és a szoba is pont kellemes hőmérsékletű, sokszor álmodom, hogy tétován, tehetetlenül keresem a ruhámat meztelenül, és hamarosan indul a vonatom, de nem tudom, honnan és hová. Olyankor álmomban kóválygok, nem ismerem fel a személyeket, pedig ébren a CIA adatbázisa hozzám képest ballada. Álom, édes álom!
Végül azonban megelégeltem, hogy csak álmomban vagyok boldog, és elhatároztam, hogy élni fogom az álmaimat. Ez pedig pontosan akkor történt meg, amikor először engedtem eljutni az agyamig azt az angol kifejezést, hogy „live your dreams”. Azt viszont, hogy ez pontosan mikor és hogyan történt, és hogyan sikerülhetett, ha agyonütnek, sem tudnám már felidézni.
Ma is elolvastam a Jókenyér papírzacskóján a feliratot, hogy „Vásároljon nálunk holnap is”, és ma is elhatároztam, hogy rendben, holnap vásárolok náluk. Pedig eredetileg ma akartam.
