Kincsért tartott mohó markod
Büntetésből szórja tele
Üveggyöngyeső szitál
Gyémántokért vívott harcod
Jutalma a magány tele
Koldus élet, őszi táj
Utánam sír, értem ragyog
Kérni sem kell,
Hinni sem kell
Nekem tavasz magam vagyok
Útra kelek
Itt a reggel
Nem törődök, csak a kéjjel,
Felmérik mások a kárt
Mindenkit felpofoz éjjel,
Nappal ki magának árt
Óh, dehogy, eljátszani nem nehéz
Vidám kedvem túl-áradó
Mert jól leszek, hogyha úgy teszek
Magányom sosem látható
Óh, dehogy, eljátszani nem nehéz
Ez egy jelmez, benne meg-bújok én
A porond oly tág, az árnyam belevág
Itt hagytál, hol elvakít a fény
Valóságos nagyon, ha úgy teszek
Valóság szívemen
A fájdalom, ha engedem
Dehogy, játszani ezt nem nehéz
E cirkuszba hívlak ma még
És láss csodát, milyen nem vagyok hát
Láncom arany – láncként hordom én
Így játszom, hogy szíved még enyém
Valóságos nagyon, ha úgy teszek
Valóság szívemen
A fájdalom, ha engedem
Dehogy, játszani ezt nem nehéz
E cirkuszba hívlak ma még
És láss csodát, milyen nem vagyok hát
Láncom aranyláncként hordom én
Így játszom, hogy szíved még enyém
[vers]
És majd a Másnap délelőtt
Görnyedten ülsz egy kép előtt
Rájössz, hogy mindezt csak kép-zeled
Ha valamit láttál is – vége lett
Sok ajtó, ablak mind nyitva áll
Nem félsz, és nem félnek tőled ők
Fejüknek nem kell egy puha váll
Hidegen tiszták a lepedők
[sanzon]
Vasárnap éjjel hív anyád
Kérdezi, hogy van Zsófikád
Megfordul veled a világ:
Zsófikád merre jár?
És majd a Másnap délelőtt
Görnyedten ülsz egy kép előtt
Rájössz, hogy ez csak képzelet
Ha láttad is, már vége lett
Sok ajtó, ablak nyitva áll
Nem félsz, nem félnek tőled ők
Fejüknek fáj egy puha váll
Hidegen tiszta lepedők
Kivett előbb egy új lakást
Nem bírta már a punnyadást
Vasárnap látod életét
Amelyben hatalmas a tét
És majd a…
Sok ajtó, ablak…
A bánat téged el nem ér
Utcádban nyílt egy Jókenyér
Vasárnap minden nyitva már
A válság néked utcabál
És majd a…
Sok ajtó, ablak…
Tőled búcsúzni: induló;
Ablakon mélyen ki
Nézni jó
Bádogtetőn hogy nem sercegek
Árnyéka itt, lent a Földön
Meglepett
Nem titkodnak farkasa kedvesed
De eltévedt bárány, ha
Megleled
Téged nem táncolni hív a dzsessz,
Néked az Mozart, ki
Tönkretesz
Nem bódulva lenni int a szó
De lenni, mint bódulva,
Hipp, de jó
Nem boróka-borálisz mennyezet
Felmegyek, s ott leszek
Lent veled
Rövidebb mesében a
Kis Mukk
Nagy Mukk
Rövidebb cigiből a
Kis slukk
Nagy slukk
Rövidebb zsebben a
Kis lyuk
Nagy lyuk
Rövidebb versben a
Lényeget
Hagyjuk
Halálosan álmosodom
A villamoson el
Alámoson alattomos
Földalattim, amely
Hullán vasút
A helyet pedig
A süketek átengedik
Sikítanom se kell
Edgar Allan Poe: A Dream
In visions of the dark night
I have dreamed of joy departed—
But a waking dream of life and light
Hath left me broken-hearted.
Ah! what is not a dream by day
To him whose eyes are cast
On things around him with a ray
Turned back upon the past?
That holy dream—that holy dream,
While all the world were chiding,
Hath cheered me as a lovely beam
A lonely spirit guiding.
What though that light, thro’ storm and night,
So trembled from afar—
What could there be more purely bright
In Truth’s day-star?
TARTALMI FORDÍTÁS:
Sötét éjben megjelent nekem
Álmom örömteli (megboldogult/távoli) világa
De fényes nappal révedezve
Szívfájdalmat okozott (amit láttam)
Ó, láthat-e valaha is mást, mint álmot az,
Aki a jelenben körültekintve
Hiába néz valós dolgokat
Csak a múltba hajlik a tekintete végül?
Fényes álmom, fényes álmom
Miközben az egész világ helyteleníti ezt
Bűbájos sugárként vidított fel
A magányos vezérlő kísértet
Hogy mit ér így ez a fény, ahogy egy éjjeli viharon átszüremlik
Annyira reszket és olyan messziről –
Mi lehetne ennél fényesebb fehér
(mint ahogy ez itt árasztja) az Igazság sarkcsillag*fényét? (ebben a fényBEN tündököl, ezért „in”)
*day-star = nappal látható csillag = sarkcsillag; a nap hiába fényesebb, a tájolást ehhez képest végzik.
Minden versszak rímképlete A-B-A-B, tagolása 4-3-4-3, hangsúlytartalommal együtt ábrázolva:
X–X–
X–X
X–X–
XXX
(A hangsúlytartalmat szerintem nem lehet visszaadni a magyar fordításban, de a rímképletet és a tagolást igen.)
KIEJTÉS TAGOLÁSSAL ÉS HANGSÚLYTARTALOMMAL EGYÜTT:
inVÍzsönz – ovdö – DÁkö – nájt
ájvDREMTov – dzsojdi – PÁRtid
bátVÉkin – drímov – LÁJfen – lájt
heszLEFtmi – BRÓkin – HÁRdid
ouVAtiz – note – DRÍMbáj – déj
tuHIM – húzájzár – KÁszt
onTIngz – örándhim – VIde – réj
töndBEK – áPOn – döPÁszt
det – HÓlidrím – det – HÓlidrím
vájlÓLdö – vördvör – CSÁjdin
heszCSÍrdmi – ezö – LÁvli – bím
eLÓnli – SZPIrit – GÁjdin
vátDÓ – detláj – trúSZTORM – ennájt
szoTREmböld- frome – FÁR
vátKUDder – bimór – PJÚRli – brájt
inTRÚSZ – DÉJ – SZTÁR
FORDÍTÁSOM TEHÁT:
Edgar Allan Poe: Egy álom
Nekem kormos éjek hoztak
Fényes, más világot –
Nappal hamis fények szórnak
Szíven szúró átkot
Lát-e mást, mint délibábot
Az, ki utca hosszat
Kergeti a valóságot
De csak múltba futhat?
Álmom csak a tűnő álom
Világ meg nem érti
Lágy derűjét várva várom
Éltem ő kísérti
E vihartépte messze fáklya
Reszkető futár –
De ronthatatlan, tiszta lángja
Sarkcsillagsugár
A világnak széle-hossza végtelen
Lent csak kula, fenn csak kaja: lételem
Kettő között Énné lévén életem
Megleli-e a végtelent, hogy idebenn meglengesse énnekem?
Macska a hóban
Tiszta a mancsa
Olvad a télben
Árny van a lámpán
Nappali éjen
Fény a sötétben
Hó van a macskán
Mocskos a mancsnyom
Megfagy egészen
felsírt bennem a lélek
agg tüdeje megtelt
szóltak neki, hogy élek
a VÉLETLEN most megvert
lapát tenyere csattant
éltes csecsemőm hátán
szemem könnybe lábad
a VÉGTELENSÉG láttán
büdös, és bőg, mert fázik
kukába’ nyálkás teste
nem lesz belőle másik
DIMENZIÓ lett a veszte
