Jegyet vettem
Elfogytak a levelek
Kopasz erdő
Nem zúgja a nevedet
Őszre tél jön
Csukott szájjal nevetek
Tavasz – mondom
Szürke égre meredek
Tüdőm hideg
Kacagjatok, gyerekek
Fagyott lelket
Nem belétek lehelek
Sokan vagyunk
Elhajózom veletek
Más a világ
Boldog ahol lehetek
Veszett róka megkerült
Hátranézni nem merek
Habzik-e a szája még
De nyúlcipőbe’ lépkedek
Igazi hideg kés
Igazi hideg kéz tartja
Hűs szemed mögém néz
Megváltó fagyhalál
Égő jégcsipkével
Égi jelet küld
Végtelen hatalma
Bántó a meleg fény
Bársony a hóhér karja
A pokol csak szívkórház
Bocsánat, felejtés
Üres héj kandallón
Álmomban tea fő
Tálcámon pogácsa, alma
10 KOMPJÚTER “Internet:”, HOLNAPTÓL
20 ISTENKÉNT “Agyal csak:”; SZÍVE, CSEND
30 KÉPERNYŐ “Szeme néz könnytelen”
40 ÜVEGSZÁL(VÉNÁJA, MEGFESZÜL)
Főnixtestével héjt repeszt
Míg hamvai letűnt tűznek, mi
Szilikoncsöcsöket markolunk
Lihegésünktől kódja nő
Énekes kedvünket megveszi
Míg hullanak offline-os gének el
Jogi személyként rád kopog
Genezis 2.0 jön el
trillió teremtő(mi:Leszünk) {
ő Nem.HIBÁZ: le.nemTép(almát);
mint (egyetlen, “nagy@teszi.ki”);
mit.lelkünknekNyugodni(beígért);
}
<feltöltöm>dalomat<vakmerőn>
<!-- Főnix, bár embrió, csőre vág -->
<te érted=”/és/jelented.tébolyom”>
<ő tollzubbonyával=”majd.kényszerít”>
Langyos ólam odahagytam
Rózsaszínből kivetkőztem
Hátam nyirkos, összefagytam
Üres mezőn hentergőztem
Meghajlítok időt, teret
Hogy ott görbén veled legyek
Kihúnyt fényben sütkérezek
Fagyhalálból föléledek
Fényből nézve minden ragyog
Gonosz csaló huncut lehet
Nem bolond, csak gyerek vagyok
Nem halál vár, feléd megyek
