Posts Tagged ‘vers’

Műfordító-e vagyok?

Thursday, October 28th, 2010 by

http://www.youtube.com/watch?v=pyxftLC7gew&feature=related

Elég volt a kavarásból
Hagyd abba, apukám,
Mert kirúgnak, mint a sicc
Elég volt a kavarásból
Hagyd abba, apukám,
Mert sose csúszik le többet a slicc

Most szólok, nem jó ötlet
Hallgass rám, ne légy bunkó,
Különben majd hatalmasat buksz.

Akkor jössz rá, miért kaptad,
Pofon téged miért csaptak,
Pofon csattan, és te mindent tudsz.

Elég volt a kavarásból
Hagyd abba, apukám,
A nő nem egy üveg sör
Elég volt a kavarásból
Hagyd abba, apukám,
Rájössz majd, ha szomjúság gyötör

Szinte látom, hogy kiakadsz,
Amikor az egyik csajod hív, de
Csak azért, hogy takarodj

Akkor lesz majd neked véged
Hogyha mind otthagynak téged
És a térded a padlóra rogy

Csak a füled csenghet
Mert senki se csenget
Neked meg bealkonyul

Nincs több csokizás,
Nincs több csikizés,
Csak egyedül fekszel el

Nyin-nyang

Tuesday, January 26th, 2010 by

Macska a hóban
Tiszta a mancsa
Olvad a télben

Árny van a lámpán
Nappali éjen
Fény a sötétben

Hó van a macskán
Mocskos a mancsnyom
Megfagy egészen

Második versem

Friday, October 30th, 2009 by

felsírt bennem a lélek
agg tüdeje megtelt
szóltak neki, hogy élek
a VÉLETLEN most megvert

lapát tenyere csattant
éltes csecsemőm hátán
szemem könnybe lábad
a VÉGTELENSÉG láttán

büdös, és bőg, mert fázik
kukába’ nyálkás teste
nem lesz belőle másik
DIMENZIÓ lett a veszte

Jegyes-tenger kalózai

Sunday, October 18th, 2009 by

Jegyet vettem
Elfogytak a levelek
Kopasz erdő
Nem zúgja a nevedet
Őszre tél jön
Csukott szájjal nevetek
Tavasz – mondom
Szürke égre meredek

Tüdőm hideg
Kacagjatok, gyerekek
Fagyott lelket
Nem belétek lehelek
Sokan vagyunk
Elhajózom veletek
Más a világ
Boldog ahol lehetek

Akibújt

Monday, May 18th, 2009 by

Veszett róka megkerült
Hátranézni nem merek
Habzik-e a szája még
De nyúlcipőbe’ lépkedek

A halál archívuma

Monday, April 20th, 2009 by

Igazi hideg kés
Igazi hideg kéz tartja
Hűs szemed mögém néz
Megváltó fagyhalál
Égő jégcsipkével
Égi jelet küld
Végtelen hatalma

Bántó a meleg fény
Bársony a hóhér karja
A pokol csak szívkórház
Bocsánat, felejtés
Üres héj kandallón
Álmomban tea fő
Tálcámon pogácsa, alma

left_alone1

Nem természetes

Thursday, September 11th, 2008 by

10 KOMPJÚTER “Internet:”, HOLNAPTÓL
20 ISTENKÉNT “Agyal csak:”; SZÍVE, CSEND
30 KÉPERNYŐ “Szeme néz könnytelen”
40 ÜVEGSZÁL(VÉNÁJA, MEGFESZÜL)

Főnix testével héjt repeszt
Míg hamvai letűnt tűznek, mi
Szilikoncsöcsöket markolunk
Lihegésünktől kódja nő

Énekes kedvünket megveszi
S hullanak offline-os gének el
Jogi személyként rád kopog
Genezis 2.0 jön el

trillió teremtő(mi:Leszünk) {
ő Nem.HIBÁZ: le.nemTép(almát);
mint (egyetlen, “nagy@teszi.ki”);
mit.lelkünknekNyugodni(beígért);
}

<feltöltöm>dalomat<vakmerőn>
<!-­- e-főnix, bár embrió, csőre vág -­->
<te érted=”/és/jelented.tébolyom”>
<ő tollzubbonyával=”majd.kényszerít”>

 

Fonetikusan:

Kompjúter, internet holnaptól
istenként agyal, csak szíve csend:
képernyő szeme néz könnytelen,
üvegszál vénája megfeszül.

Főnix testével héjt repeszt,
míg hamvai letűnt tűznek, mi
szilikoncsöcsöket markolunk –
lihegésünktől kódja nő.

Énekes kedvünket megveszi,
s hullanak offlájnos gének el;
jogi személyként rád kopog:
genezis kettő pont nulla jön el.

Trillió teremtő mi leszünk –
Ő nem hibáz: le nem tép almát –
mint egyetlen nagy kukac teszi ki,
mit lelkünknek nyugodni beígért.

Feltöltöm dalomat vakmerőn –
e főnix, bár embrió, csőre vág –
te érted és jelented tébolyom,
ő tollzubbonyával majd kényszerít.

Malackodás

Wednesday, September 10th, 2008 by

Langyos ólam odahagytam
Rózsaszínből kivetkőztem
Hátam nyirkos, összefagytam
Üres mezőn hentergőztem

Meghajlítok időt, teret
Hogy ott görbén veled legyek
Kihúnyt fényben sütkérezek
Fagyhalálból föléledek

Fényből nézve minden ragyog
Gonosz csaló huncut lehet
Nem bolond, csak gyerek vagyok
Nem halál vár, feléd megyek