Egyremegy

alváshoz 0,75 mg xanax + 1 stilnox.
éléshez 0,5 mg xanax SR. sok.
egyébként citapram. két hétig nem bírok enni tőle. aztán abbahagyom. mivel naponta egy forrócsokit iszom már csak. 49 kiló vagyok.
a dokinak azt hazudom, szedem, h felírja a drogokat.
vmikor ősszel elájulok, beverem a fejem. rondán reped, sokáig vérzik.
köszi, h elvittél az ügyeletre. nem kellett varrni, de még mindig megvan a helye.
dec-ben már a xanax-stilnox kombóval is alig alszom.
kapok mizapint a citapram mellé.
dec közepén egy hétig minden beszedek, amim van. kómában mászkálok. telefonálok, nem emlékszem, mit. de nem akarok meghalni. akkor nem.
bár az is benne van, h most tuti kirúgnak, és akkor végre éhen halok.
dec 18-án mindennel leállok. naná, mivel elfogyott. első éjjel egyetlen órát sem alszom. nem érdekel. utána igen, lassan visszaáll.
de nem vagyok jól, nagyon nem.
az elvonás se piskóta. szédülök, haluzok, pardon: derealizálok hetekig.
karácsonykor egy kicsit kiderül, 2 napig élhető. végre tudok sírni. megyek a hóesésben, a víznél, sírok. énekelek. nem ismerem meg a hangom.
aztán vissza megint. a poklomba.
reggelente a legszarabb. pánik, zokogás, nem bírom tovább.
nem bírok bemenni dolgozni.
hopp, egy mizapin. amíg van.
utána jön az alkohol.
reggel 7-kor közért előtt remegni azért a durván szar töményért.
éhgyomorra 7 deci. így tudok aludni. vmeddig.
ébredés rettenetes. sírok. fáj kb mindenem. bár akkor már folyamatosan. kivéve, ha alszom.
mivel tudok aludni, pláne alkohollal, rákapok. az alvásra. és így az italra is.
jókat álmodom. felébredni szar. nagyon.
néha összeszedem magam, és próbálok úgy csinálni, mint aki normális.
elég nehéz, mert az agyam kb elfogyott. memória nincs, se hosszú, se rövid.
pseudo dementia, írja a doktor.
gondolkozom rajta, h befekszem. de hová? és minek? és utána?
jún. 3. akkor megyek először el hozzá. rettenetesen szarul vagyok.
estére jobb. másnap még jobb.
uazokat szedem, mint ősszel. csak rendesen.
aztán hamar abbahagyom.
mindkettő van még, xanax is, citapram is. nem dobom ki azért.
„ugye, az nyilvánvaló, h nem a citától lettem jobban?”
„igen. nem biológiai alapú.”

megvívtam.
több lettem.
alázatosabb, megértőbb, kicsit bölcsebb is.
kialakult az arcom.
felnőttem.
jól vagyok.
nagyon jól.
de ha nem vívtam volna meg… szóval nem lehet ezt megspórolni, asszem.
csak buddháknak.

This entry was posted on Thursday, September 18th, 2008 at 11:03 and is filed under depresszió. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.