Válságdíj

by

Payback time

Kovács Béla egy reggel arra ébredt, hogy romokban az élete. Az emberek nem tisztelik, a családja állandóan veszekszik vele, a szomszédok kiröhögik, a főnöke meg naponta alázza porig. Semmi kétség, oda minden tekintélye. Mondjuk nem csoda: még mindig azzal a csotrogány 9 éves Astrával jár, amit még az elgázosított másod-nagymamája után járó kárpótlásból vett (szegény Weisz néni sose ismerte egyébként Bélát).

Béla belátta, hogy ez így nem mehet tovább: új autó kell. Pénze viszont egy fillér se volt, szarul keresett és képtelen volt félrerakni: az asszonynak állandóan lakberendezési ötletei voltak, a kamaszlánya pedig embertelen összegeket fogyasztott mobil feltöltőkártyák formájában. Ellenben itt egy remek hitelajánlat a Banktól: 10 évre havi 59 ezer forintért nulla önrésszel azonnal megkaphatja egy vadiúj Astra kulcsait. Nem is habozott Béla sokáig, aláírta a papírokat, és elhozta az autót.

Volt is nagy boldogság, a felesége ismét a régi rajongással nézett rá, a kollégái elismerően csettintettek (“befecskendezős, ugye?”), a szomszédok szívélyesen fogadták köszönését a lakótelepi parkolóban. Csak Róth bácsi a földszint kettőben, ő csóválta csendben a fejét.

Teltek múltak a hetek, nagy nagy boldogságban. De a hónap végén kiderült, hogy ha kifizetik a törlesztőt, meg az apróbetűs méregdrága cascot és életbiztosítást, akkor bizony nem marad feltöltőkártyára meg új csecsebecsékre a konyhában.

– Apa ezt nem teheted velem – szólt a nagylány -, tiszta ciki hogy nem tudom visszahívni a barátnőimet meg a Karcsit, azt a helyes fiút a mekiből.

Béla megértette, hogy ez így tarthatatlan, továbbá rettegett, hogy elveszíti lánya loyalitását, így hát feltette a Vaterára a nagyapja zsebóráját, a nagyanyja faliszőnyegét, a régi Phillips orsós magnót, meg azt a remek Playboy gyűjteményt az arany 70-es évekből, gyakorlatilag mindent, ami érték volt a házban. De egyszer ezek is elfogytak.

– Kislányom – szólt Béla a nagylányhoz -, ezek nehéz idők, meg kell értened, neked is ki kell venned a részedet. Te például semmit nem csinálsz csak költöd a pénzt, a lakás meg úszik a mocsokban. Mostantól ez másképp lesz, bevezetünk egy családi valutát, legyen a neve mondjuk buznyák.

1 buznyák egy mosogatás, 1 buznyák a szemét levivése, 1 buznyák a porszívózás. Ha összegyűjtesz 500 buznyákot, feltöltöm a telefonodat. Én meg kimosom utánad a kádat napi egy buznyákért. Anyáddal is üzletelhetsz, ő különösen útál takarítani, úgyhogy van esélyed akár 100 buznyákért is átvállalni az ő havi porszívózási kvótáját. Más kérdés, hogy miből fog fizetni, ugyanis mosogatni is útál.

– Majd én megmondom miből fizetek! – rontott be az asszony. – Mostantól egy dugás 100 buznyák, egy szopás meg 200! Ha nem tetszik, verheted a faszodat egyedül, amíg én porszívózok!

Így, hogy most tisztázták az árfolyamokat, nyugovóra tértek. De Béla csak álmatlanul forgolódott. Hiszen jól tudta, hogy ő hiába kezeli bármilyen óvatosan is a házi buznyákkasszát, a törlesztőt meg a mobilfeltöltést akkor is csak forintban kell fizetni, és kétségei voltak, hogy a buznyákot hogy fogja tudni forintra váltani.

Teltek-múltak megint a hetek, jött megint a hóvége, összegyűlt 614 buznyák. Béla bement vele a Bankba, és elővezette kérelmét, miszerint ő buznyákban szeretne fizetni, most speciel 614 buznyákot fizetne be az 59.000 forint helyett.

– Buznyákot? – kérdezte tőle a Bankember. – Na és mit lehet azért a buznyákért kapni?

– Hát öö… – kezdte Béla kissé zavartan -, rengeteg hasznos dolgot, pl. porszívózást a lányomtól és dugást a feleségemtől!

– Hát nézze – szólt a Bankember -, az ön felesége egy dagatt vénasszony, 59.000 forintból két hónapig minden nap dughatok ilyeneket a Teleki téren. A nagylánya meg egy tohonya és lusta semmirekellő mísz picsa, forintban értékelhetetlen a munkája, úgyhogy lássa be, az ön 614 buznyákja nem ér többet 30.000 forintnál. Tehát ha idejön hónap végén minimum 1300 buznyákkal, akkor hajlandó vagyok azzal kiváltani a havi törlesztőjét.

Béla nagy búsan hazament a családjához, és elmesélte hogy járt a Bankban.

– Figyeljetek – szólt tudálékos képpel. – Komoly válság van, kénytelen vagyok amnesztiát hirdetni. Anya, tudom, hogy évek óta csalsz azzal a lófejű vízvezetékszerelővel. Én megbocsájtok, de mostantól tőle is 100 buznyákot kell kérned minden dugásért. Nagylányom, te meg lemehetnél porszívózni Róth bácsihoz, kérj tőle óránként ezerötöt, azt én neked beváltom egy buznyákra.

Megint teltek-múltak a napok és hetek, nagy keservesen összejött az 1300 buznyák, Béla ment vele a Bankba.

– Á, jó napot, Kovács úr – üdvözölte Bélát a Bankember -, elhozta az 1400 buznyákot?

– Ezernégyszázat?! – hüledezett Béla. – De hisz a múlt hónapban még ezerháromról volt szó!

– Nos – magyarázta a Bankember -, azóta az ön felesége is csak hízott meg öregedett, a lánya se lett szorgalmasabb, kevés vonzó dolgot kapni az önök valutájáért, szóval kicsit romlott a cserearány. De én belátom, hogy ezekben a válságos időkben nem könnyű talpon maradni. Van itt egy lehetőség, amivel pillanatok alatt megkeresheti a hiányzó száz buznyákot, sőt még egy kis zsebpénzt is kereshet.

– Igen? – csillant fel Béla szeme. – És mit kell érte tennem?

– Semmiség az egész – felelt a Bankember. – A seggemet kéne kinyalnia. Ezt megszámítom 100 buznyákért, sőt, még adok mellé 50 petákot is.

– Petákot?! Az meg mi a retek?!

– Peták az meg a mi családi valutánk. Tudja, nekünk is van hitelre vett autónk, csak a feleségem 15 évvel fiatalabb a magáénál, a lányom meg nem porszívózni, hanem szopni jár Róth bácsihoz, ezért kicsit többet ér a petákunk a maguk buznyákjánál. Nahh, fogjon hozzá, ne húzzuk az időt, ma még 10 ilyen ügyfelet várok.

Tags:

3 Responses to “Válságdíj”

  1. :DDDD

  2. Brave new world.

  3. szia!
    neked direkt nemlétező a hónod?
    cippikamiknik