Egyremegy

Egy hosszú kávé

 

Ma ősz van és vasárnap,

avarszag és dohányzom,

az asztalkán fajanszban

még gőzölög az égbolt,

egy öntöttvas fotelben

ülök a cifra balkon,

kavarva hosszu kávét,

míg végre lusta tükrén

eloszlik és bedrappul,

mint kondenzált ökörnyál

a kedvem égi mása.

Pedig szép itt a Herbsttag,

ahogy körülkeríti,

mint birtokát a gazda,

a parkot és a kertet,

hogy majd planíroz, ásat,

és télre házat épít

e zöldből és vörösből,

ahonnan úgy hiányzol,

hisz csak neked, ha egyszer,

ha egyszer még, neked csak,

valami házat, allét,

napórát lusta tűvel,

hová a hosszu árnyék

magát befűzni boldog,

s szakadt zakóm zsebébe

a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.

 

(PNL)

This entry was posted on Tuesday, November 11th, 2008 at 02:00 and is filed under lyrics. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.