Vigyázat!

by

Amikor majd öregasszony leszek, lila ruhában fogok járni
Hozzá nem illő, piros kalappal, ami nem is áll jól nekem
És a nyugdíjamból pálinkát fogok venni, meg selyemkesztyűt
Meg körömcipőt, miközben meg azt mondom, nem telik vajra.
Le fogok ülni a járdaszegélyre, ha majd elfáradok,
És termékmintákat szedek össze, és megnyomom a tűzjelzőket
És a korláton zörgök végig a botommal,
Hogy bepótoljam, amit jó kislány koromban kihagytam.
Ki fogok menni az utcára papucsban, amikor esik
És mások kertjében szedek majd virágot
És megtanulok köpködni.
Akkor már az ember felvehet ronda pólót és lehet kövér
És megehet egy ültő helyben egy rúd kolbászt
Vagy ehet csak csalamádés kenyeret egy héten át
És tollat, ceruzát, meg kupakokat gyűjthet dobozkákban.

De most még vigyázni kell, hogy ne izzadjunk bele a ruhánkba
És be kell fizetnünk a csekkeket, és szépen beszélni az utcán,
Hogy jó példát mutassunk a gyerekeknek.
Meg kell hívnunk vendégségbe a barátokat, és újságot kell olvasnunk.

Vagy talán próbáljak már most is néha gyakorolni?
Nehogy az emberek nagyon kiboruljanak és elképedjenek majd,
Amikor egyszer csak öreg leszek, és elkezdek lila ruhában járni.

Tags:

5 Responses to “Vigyázat!”

  1. Amikor öregasszony leszek, lila ruhában járok majd
    Hozzá nem illő, piros kalappal, ami nem áll jól nekem
    A nyugdíjamból pálinkát veszek meg selyemkesztyűt
    És körömcipőt; miközben állítom, hogy nem telik vajra.
    Leülök a járdaszegélyre, ha elfáradok
    Termékmintákat szedek össze és megnyomom a tűzjelzőket
    A korláton zörgök végig a botommal
    Mindent bepótolok, amit fiatal koromban kihagytam.
    Papucsban megyek ki az utcára, amikor esik
    Mások kertjében szedek virágot
    És mindenképpen megtanulok köpködni.
    Végre felvehetek ronda pólót és lehetek kövér
    Megehetek egy ültő helyemben egy rúd kolbászt
    Vagy ehetek csak csalamádés kenyeret egy álló héten át
    És tollat, ceruzát meg kupakot gyűjthetek dobozkákban.

    Persze most még vigyáznunk kell, hogy ne izzadjunk bele a ruhánkba
    Be kell fizetnünk a csekkeket és szépen beszélnünk az utcán,
    Hogy jó példát mutassunk a gyerekeknek.
    Vendégeket kell hívnunk, ha van kedvünk, ha nincs
    És mindennap újságot kell olvasnunk.

    Nem lehet, hogy mégiscsak ideje lenne elkezdeni?
    Csak próbaképpen: nehogy az emberek nagyon kiboruljanak és elképedjenek majd,
    Amikor egyszercsak öreg leszek és elkezdek lila ruhában járni.

  2. Nem borulnak ki-nagyon.Saját tapasztalat.

  3. és különben is kit érdekel, ha ki is borulnak? ő bajuk:)

  4. @cinnamon: Jójó, de itt az a szabály, hogy nem kezdődhet egy sor sem „normálisan”. Minden sornak direkt csúnyán kell kezdődnie kötőszóval vagy jelentéktelen szóval. Plusz kissé rosszul kell futnia a szövegnek, mint egy hadarásnak, magában beszélésnek. Olyannak kell lennie, mint egy csúnyán megírt fogalmazásnak, amire hármast adnak. FÉSÜLETLENNEK kell lennie a szövegnek (formailag is nagyon az), mintha minden sor éppen az előző sor elhangzása után jutna az író eszébe, és utólag át sem olvasták volna. És akkor üt a végén a keretes szerkezet, ami minderre rácáfol. Nézd csak meg az eredetit. Ez benne a versség. A te verziód, bár szebb, de szerintem túl szép, és ezért már inkább próza.

  5. én így beszélek magamban: prózában és szépen:P