Zongoralecke
by
Pár évvel ezelőtt vettünk az anyámnak a 70. születésnapjára egy zongorát. Nem igazit, mert az nem férne el, csak egy midi billentyűzetet meg egy hangmodult, de teljesen zongora a dolog, abszolút zongoraélmény rajta játszani.
Az anyám fiatal korában nagyon jól tudott zongorázni, szeretett is, kiváló hallása volt, gyorsan tanult, falta a klasszikusokat, de aztán felnőtt korára valahogy elmaradt a zongorázás, meg a háború, meg a forradalom, meg a nácik, meg a kommunisták, meg a zsidók, úgyhogy mindig volt valami, ami miatt az elmúlt 50 évben szóba se jött többé a zongora.
Most azonban nyugdíjas korára, hogy majd most végre lesz rá ideje, satöbbi.
Igenám, nagy lelkesen elővette az ezeréves kottákat, elfészkelődött a széken, és a billentyűkbe csapott – volna, ha engedelmeskedtek volna a kezei. Dehát nem. Úgy látszik, 50 év kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Na akkor nézzünk egyszerűbbeket, nem kell egyből a Mozartot kereszbe lenyelni. Nade a Bartók meg a Kodály se ment. Meg a bárgyú kis Chopinek se. Schubert dettó.
Szép lassan be kellett látni, hogy hetvenéves korára tökéletesen elfelejtett zongorázni. Kicsit később az is kiderült, hogy elölről kezdeni se lehet már: nem csak a zongorázás képességét, hanem a tanulás képességét is elveszítette.
Zavarbaejtő. Kár, hogy nem korábban vettünk neki zongorát, dehát tényleg nem volt se pénzünk, se helyünk, és ezek a digitális cuccok alig pár éve léteznek. És ha korábban vettünk volna, akkor mikor kellett volna, hogy ne legyen késő? Hány éves korában veszíti el az ember a tanulás képességét?
69 évesen?
60?
55?
50????
Mindenesetre a fiam intellektuális fejlődésére hivatkozva elkommunizáltam tőle az immár parlagon heverő születésnapi zongoráját. Hazudtam. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Marcit nem érdekli a zongora.
Én tanulok pánikszerűen.
zongora jó.
az én életem is egészen másként alakult volna, ha a szüleim nem kényszerítik a nagyit (az általa egyébként kötelezőségénél fogva utált) nemisakármilyen zongora elkótyavetyélésére, h beférjen a kiságy.
Először, vagy újra?
Úgy emlékszem, régen gitározott (is?).
Most először.
A gitározás már elég jól megy:)
De dobolni is szeretnék megtanulni, legalább egy kicsit.
Basszusgitározni is.
Meg zeneszerzést, hangszerelést, hangtechnikát, stúdiótechnikát.
Meg repülőgépet vezetni.
És dízelmozdonyt.
És nyergesvontatóval tükörből tolatni.
És legalább egyszer nem elfelejteni, hogy hol parkoltam a teszkónál.
szerintem a dízelmozdony a legkönnyebb ezek közül.
Soha nem tanultam zenet. Semmilyen formaban. Igazabol akarmilyen hangszeren jatszani szamomra felfoghatatlanul komplex cselekves.
nem beszélve a kottaolvasásról! :)
Plane az irasrol…
Nagyon sokáig zongoráztam. Szerénytelenül mondom, hogy igen jól ment. Ahogyan a tagozatos iskolában a többszólamú zene hallás utáni kottázása is, a kottaolvasásról nem is beszélve. És ha nem tudtam volna ezeket anno, akkor nem ért volna engem is az a mondhatni földrengés-szerűen sokkoló érzés, hogy kurvára mindent el lehet felejteni. A kottaolvasást, az írásról már nem is beszélve és a zenélést is. Ül az ember a zongoránál, mint egy hülye és hiába kotorná össze minden tudását, az a tudás már egyszerűen nem létezik. Szóval ezért jó zenét tanulni. :)